Többször jött velem szembe a gondolat az utóbbi időben, hogy az emberek szeretnének szerzők lenni, könyveket kiadni, de még mindig a klasszikus kiadói modell felé kacsintgatnak. Ez 2026-ban minimum furcsa, bár inkább tragikus annak fényében, hogy már 10+ éve számos lehetőség van az emberek előtt. Semmi sincs ingyen, ahogyan mondani szokás, de az önjáró rendszer felállítása sem ördöngösség, és szabadság jár érte.

Van abban valami finom irónia, hogy ha anno nincsen Neumann János, talán ma nem ilyen lenne az informatikával átitatott világunk. És ennek az embernek a hazája valahogy lekésett a digitális forradalomról, mármint társadalmi szempontból. Voltak, vannak és lesznek itthon az új korok szavát értő cégek, akik akár Magyarországon, akár a nagy világban tudnak érvényesülni és fantasztikus dolgokat adnak a világnak. Ezzel együtt döbbenetes, hogy még a 21. század negyedénél is mennyire nincsen képben az átlagos felhasználó sem a számítógépezés, az internetezés alapjaival, sem a lehetőségekkel, amik révén kezébe vehetné sorsa irányítását.

A PayPal már évtizedes távlatban adott lehetőséget mikroadományok elfogadására, ez a logika Magyarországon csak a 2020-as években kezdett egyáltalán terjedni, bár persze jó magyar szokás szerint inkább a kényszer, mint a jövőbe tekintő, előrelátó gondolkodás okán. A Patreon-t használják a tartalomgyártók (pl. Veiszer Alinda) előfizetői rendszer kialakítására, éppen így támogató logikák felépítésére. Ennek honi gyökerekkel rendelkező jobb alternatívája a Donably, amivel mikroadományokat is tudunk gyűjteni, de akár mindenféle modern webes tudás nélkül tudunk előfizetői rendszert kialakítani. És itt jutunk el oda, hogy a magyar szerzőnek vágyakozó emberek valójában nem akarnak magukért tenni.

Mára a digitális világnak köszönhetően bárki lehet ismert és akár elismert is, alacsony lett a belépési küszöb, ezért annyi a tartalomgyártó, így a leendő szerző, mint égen a csillag. Nincsen az a kiadó mennyiség, ami le tudná fedni a publikálni szándékozók igényeit, és a nap végén ők pénzgyárosok, nem pedig alkotókat támogatók.

A leendő szerzőnek meg kell válaszolnia a legfontosabb kérdést: miért akarsz te szerző lenni, miért akarsz publikusan gondolatokat megosztani?

10-15 évvel ezelőtt láttam többeket, akik írni szerettek volna, ismertséget, no meg pénzt is, hogy megérje számukra az írással foglalkozni. Ez sem elítélendő megközelítés, de itt sokkal inkább az egón van a fókusz, mint az alkotói minőségen. Ha alkotni szeretnél, és arra vágysz, hogy az alkotásod adjon másoknak, és ha már egyszer, akkor nem olyan rossz az, ha esetleg jön is visszafelé energia mondjuk pénz formájában, akkor neked nincsen szükséged klasszikus logika mentén működő kiadóra.

Neked egy okosan felépített, tudatosan kialakított jelenlétre van szükséged, amivel megtalálhatod a talán nem is olyan nagy, de az értékes figyelmet neked szentelő közösségedet. Ebben a megközelítésben helye lehet a Donably-nak vagy egy saját honlapnak, és akár vállalkozói minőség nélkül is tudsz úgy az írással, az értékteremtéssel foglalkozni, hogy még pénzt is keresel vele…