A Facebookon ajánlott bejegyzésként jött velem szembe egy cikk a 24.hu-ról. Megnyitottam a cikket, és ekkor láttam, hogy ez bizony egy előfizetői tartalom. A téma inkább érdekes volt számomra, mint mindenképpen elfogyasztandó, így aztán nem éltem meg tragédiaként, hogy csak az elejébe tudtam beleolvasni. De ha már ott jártam, és megjelent a felhívás keringőre, azaz az „Előfizetek” gomb elém került, rányomtam, és amit után olvastam, azon nem kicsit, hanem nagyon meglepődtem.

Három előfizetői csomaggal rendelkezik az oldal, a kettő nagyobb esetében az olvasható, hogy kevesebb hirdetést jelenít meg. Alább annyival árnyalják a táblázatban látható rövid infót, hogy: „A böngészőben és az applikációban is kikapcsoljuk az oldalon megjelenő hirdetések egy részét.”

Na, itt álljuk meg egy szóra. Ha leszurkolok havonta akár 5.000 Ft-ot egy online újságnak, nem kevesebb, hanem nulla hirdetést akarok látni. Igen, az előfizetésem ki kell váltsa az összes hirdetést. A Meta megoldotta ezt a Facebook és Instagram esetén, így lesznek szívesek megoldani az online médiumok is. Vagy ha nem akarják, én biztosan nem leszek előfizető, és nem fog érdekelni a zárt tartalmuk.

A hirdetéseken alapuló üzleti modell egy újság / magazin esetén nem jó irány, sosem volt az, a tartalmat fogyasztó nézőpontjából legalábbis biztosan nem. Irreleváns, tolakodó, értékrendben nem passzoló stb. reklámokat nem akarok nézni, még akkor sem, ha ezeket könnyű átgörgetni. Egyszerűen nem akarom, hogy a szemem révén az agyam akár csak a másodperc tört részéig is találkozzon ezekkel.

A világnak meg kellene értenie végre a 21. században, hogy a termékeket és szolgáltatásokat nem persszionálni kellene az emberek felé, hanem objektív szempontrendszer szerint kereshető adatbázisokra van szükség, amiből akkor és ott választom ki a számomra érdekes gyártót vagy szolgáltatót, amikor az nekem releváns.

Évtizedek óta használt kifejezés a bannervakság, ezért nem is értem, hogy ezt a hirdetési modellt miért erőltetik a médiumok…